Székelyföld és Erdély

Erdély (illetve amit ma értünk alatta) területe nagyobb, mint a mai Magyarország. A történelmi Erdély és a Partium, Máramaros, valamint a Bánság összesen 103.000 négyzetkilométer, így lehetetlen vállalkozás lenne egy oldalon felsorolni valamennyi épített látnivalóját, természeti kincsét, történelmi emlékhelyét és egyéb nevezetességét. Ma már turisztikai és információs oldalak ezrei, útikönyvek és turisztikai kiadványok százai foglalkoznak Erdéllyel, így nekünk elegendő ízelítőt, rövid kivonatot adnunk, hiszen bárki meg tudja keresni a maga számára különösen kedves helyeket - ötleteket reményeink szerint innen is merítve.

UNESCO Világörökség helyszínek Erdélyben

Talán a legismertebb minősítés és egy-egy látnivaló rangját minden szempontból meghatározza, ha felkerül a Világörökség listára. Erdélyben az alábbi helyszínek vívták ki maguknak ezt az elismerést:

A felsorolás ugyan viszonylag kevés szigorúan magyar vonatkozású helyszínt tartalmaz, de szerepel rajta Székelyderzs erődtemploma, mely jelenleg az egyetlen székelyföldi világörökségi helyszín.
A Világörökség várólistájára már felkerült, erdélyi helyszínek között is találunk a magyar utazó számára ismerős, "kihagyhatatlan" látnivalókat. Ezen a listán szerepel egyebek mellett:

Úton Székelyföld felé

Sokszor éri a tréfásnak is szánt kritika a magyar utazókat, hogy "lassítás nélkül" jutnak el Székelyföldre, jóformán észre sem veszik, hogy szó szerint mi minden mellett mennek el. Ha a két legforgalmasabb határátkelő (Biharkeresztes/Ártánd, illetve Nagylak) felől érkezünk és időt szánunk rá, szép sorban (kisebb-nagyobb kitérőkkel) akár a most ajánlott valamennyi helyszínt felkereshetjük.

Az észak-erdélyi útvonalon:

A dél-erdélyi útvonalon érkezve:

Brassó és a Déli-Kárpátok

Akár Parajdról is kivitelezhető kirándulás, akár Nagylak felől érkezve érdemes megállni. Lehet nagyobb lélegzetvételű kirándulás is, amire igazából érdemes 1-2 éjszakát is szánni: Brassó és környéke felfedezése. Személyes véleményünk szerint minimum Európa-hírűnek kellene lennie, ehhez képest - bár évről-évre többen keresik fel - turisták által még el nem özönlött, nagyon kényelmesen bejárható, bebarangolható vidék. Mi tényleg csak egy rövid betekintést kínálunk, hiszen a Szászok földje (Királyföldként, vagy Szászföldként is ismert) is több hétre, hónapra elegendő attrakciót kínál vendégei számára. Amiket nem szabad kihagyni:

Brassótól nyugatra kezdődnek a Fogarasi-havasok, mely a Déli-Kárpátok legmagasabb vonulata. Ceausescu megalomániájának terméke a hegység kellős közepén áthaladó Transzfogarasi út, melynek építése nem kevés emberéletet is követelt. Több mint 500 híd, viadukt és alagút része az útvonalnak, mely októbertől egészen júniusig le van zárva, az állandó lavinaveszély miatt. Ennek az országútnak köszönhető azonban, hogy gépjárművel is megközelíthető a vadregényes Bilea-tó és hogy egyre több túrázót vonzanak azok a gerinctúrák, melyek érintik a Moldoveanut és a Negojt, a Déli-Kárpátok két legmagasabb csúcsát. A hegyekből visszatérve, a szinte teljesen ép Fogarasi vár is megér egy látogatást.

Székelyföld turisztikai leltára

Székelyföld területe több, mint 12.000 négyzetkilométer. Hogy a távolságokat érzékeltetni tudjuk, nagyjából a Dél-Dunántúl, tehát Somogy, Tolna és Baranya megyék területével egyezik meg. Hegyes-völgyes vidék, legmagasabb pontja a Madarasi-Hargita (1801m) és mivel területét nagyrészt a Keleti-Kárpátok előhegységei alkotják, tucatnyi 1600m feletti csúccsal rendelkezik.
Éghajlata a Magyarországon megszokottnál hűvösebb, nyaranta főleg az estére, éjszakára még a legnagyobb kánikulában is kellemesen lehűlő levegő lepi meg a vendégeket. Télen a leghidegebb pontokon, mint a Csíki-medence, vagy a kovásznai Bodzaforduló, előfordul az akár -35 fokos hideg is.
Folyói közül a Maros, az Olt, a Kis- és Nagy-Küküllő, vagy a gyimesi Tatros a legismertebbek. Természetes állóvizei tengerszemek - a Szent Anna-tó, a Gyilkos-tó, vagy a heliotermikus Medve-tó mind kedvelt kiránduló és üdülő célpontok. Az ezeknél nagyobb kiterjedésű állóvizek mesterséges víztározók, melyek strandolásra általában kiválóan alkalmasak és látványnak sem utolsók.
Élővilága jellegzetesen Kárpát-medencei. Székelyföld legnagyobb kincsei óriási kiterjedésű erdei, melyeket ugyan egyre nagyobb elánnal termelnek ki, de még mindig kiterjedt, egybefüggő területeket alkotnak és nagyon bízunk benne, hogy a turizmus fellendülésével ezt az értéket meg is fogják tudni őrizni. Az erdőkben medvék, farkasok, hiúzok, őzek, szarvasok, vaddisznók, siketfajdok és ragadozó madarak élnek, a magasabb területeken pedig még az alpesi élővilág is előfordul. Egyetlen nemzeti parkja a Békás-szoros - Nagyhagymás Nemzeti Park, de közvetlenül határában kezdődnek a Kelemen-havasok és a Csalhó-hegység nemzeti parkjai is.
A háborítatlan, vagy ember által csak alig érintett természeti kincsek megszámlálhatatlan túra- és kiránduló útvonal kialakítását tették lehetővé. Az egyre népszerűbb vadlesek, gyalogos, biciklis, vagy újabban quad-os és hószános túrák forrásokkal, patakokkal, sziklákkal, kilátópontokkal és vadregényes ösvényekkel teleszőtt vidékekre vezetnek. Ugyan Erdélyt szokás így nevezni, de a Tündérkert elnevezés tökéletesen illik Székelyföldre is, ahol "tündéres helyek", az erdőkben, hegyekben elrejtett tisztások, szinte a földdel egyenlő várromok is szép számmal várják a természet szerelmeseit. Természetesen ilyen gazdag vadállomány mellett kisebb vadasparkok is megtalálhatók (elég ha csak az ivóira, vagy a kézdialmásira gondolunk), de kevés olyan települést találunk, ahol valahol a hátsó udvarban ne nevelnének elárvult őzgidát, vagy a fogadó mellett ne tartanának alkalmanként néhány befogadott állatot.
A hegyi legelőkön kialakított esztenák (a pásztorok és a nyájak nyári szállásai) is a táj meghatározó elemei. Nem csak meglátogatásuk feledhetetlen élmény a réteken és a dombokon barangolva, de termékeik (például a juhsajt) is egyre több vendég tányérjára jutnak el. Egy-egy szűkebb környék útvonalait keresve mindig érdemes a helyi turisztikai irodánál kérdezősködni.

Mivel Parajd környékének látnivalóit külön összegyűjtöttük, a továbbiakban elsősorban Székelyföld érdekességeinek tematikus bemutatására szorítkoznánk. Ez is inkább csak szemezgetés, ami nélkülözi a teljesség igényét, hiszen annyi, de annyi látnivaló és érdekesség található Székelyföldön, hogy ismét csak arra bíztathatunk mindenkit, hogy jöjjön el és fedezze fel saját maga!

Történelmi emlékhelyek

A székely szabadság és függetlenség évszázados intézménye összefonódott a székely határőrök hősiességével. Székelyföld történelmi emlékei az Árpád-kortól egészen a legközelebbi közelmúltig bezárólag mesélnek ezer éves Kárpát-medencei történetünkről. Azok az Árpád-kori várromok, melyek Székelyföld szerte az erdők mélyén, eldugott dombokon állnak, a fiatal Magyarország keleti védőbástyái voltak. Bálványos vár, Rapsóné vára, Firtos vára, Tartód vára, vagy a székelyudvarhelyi Budvár és Csicservár mind legendák helyszínei, tündérek és ördögök lakhelyei.
A székelység ősi történetéhez kapcsolódnak a székely-magyar rovásírás tárgyi emlékei. Ilyenek például a XII. századból a vargyasi templom egyik kövén található felirat, a XV. századból Gelencén és Székelyderzsen, a XVII. századból pedig Énlakán megtekinthető feliratok.
Dicsőséges évszázadok tanúi a gyimesi határkő az ezeréves határnál, mely felett a Rákóczi-vár romjai vigyázzák a szorost, vagy az egy kertben szerényen megbúvó határkő az Ojtozi-szorosban, mely a szó szoros értelmében a hadak útja mentén jelezte az országhatárt. Itt tört be a tatár hadak egy része, erre vonult Mátyás Moldva elfoglalására, erre indult Báthory a lengyel trónra, látta a határkő Bem seregeit, majd itt haltak hősi halált a székely határőrök az I. Világháborúban, aztán 1944-ben, a betörő orosz és román túlerővel szemben.
Székelyföld szülötte Dózsa György, a dálnoki székely lófő és a berecki Gábor Áron, az 1849-es székely ellenállás hőse. A szabadságharc egyik utolsó székelyföldi csatájára és az ott elesettekre emlékeznek Nyerges-tető, a "székely Thermopülé" emlékműve és kopjafái. A szabadságharc bukása kapcsán lehetetlen szót nem ejteni Petőfi elestéről, ami ugyan nem a szűken vett Székelyföldön történt, de Fehéregyházán a segesvári csata mementójaként az elesett honvédek tömegsírja felett álló turulos obeliszk, a kis Petőfi-múzeum és a költő síremléke minden nagyar számára tartogathatnak meglepetést.
Ki ne hallott volna Mádéfalváról, az osztrák katonaság által elkövetett mészárlásról, a "siculicidium"-ról, mely a zivataros székely évszázadok egyik újabb szomorú fejezeteként vonult be a történelembe.
A várak és kastélyok szerelmeseit a marosvásárhelyi vár, a csíkszeredai Mikó-vár, a székelyudvarhelyi Székelytámadt vár, valamint a gyergyószárhegyi, marosvécsi, gernyeszegi és görgényszentimrei kastélyok nyűgözhetik le leginkább.
Essék még szó az akkor még magyar többségű Marosvásáhely főterén történt "Fekete március"-ról, mely "etnikai zavargás" helyett, akár a székelyek eddigi utolsó győzelmeként is bevonulhatott volna a történelembe.
Aki pedig a fentieken és egyéb jeles eseményeken szeretne merengeni, az keresse fel Székelyudvarhely főterén a Vasszékely ismét büszkén álló szobrát és tegyen egy rövid sétát az Emlékezés Parkja szobrai között.

Irodalmi, kulturális és néprajzi érdekességek

Ahogy fentebb említettük, szerte Erdélyben olyan élő néprajzi hagyományokkal találkozni, melyek érthetően bűvölnek el minden idelátogatót. Székelyföldről elsőre szinte biztosan és teljes joggal a székelykapu fog mindenkinek beugrani. Legnagyobb számban és talán a legszebb kivitelezésben Máréfalva, Nyikómalomfalva és Fenyéd kapui vívtak ki őszinte elismerést, de kár lenne kihagyni a kapusort Szejkefürdőn, Székelyudvarhely határában. A székely fafaragás messze földön híres mestere a parajdi Szekeres Lajos, akinek háza előtt gyönyörű festett kapu áll és ő készítette a sóbánya Nepomuki Szent Jánost ábrázoló faszobrát is.
A népi táncok, zene és kultúra ünnepei a székelyföldi tánctáborok, melyeket jellemzően nyáron rendeznek. Legismertebbek a Székelyföldi Tánctábor Felsősófalván, a cigányfolklór tábor Kommandón, illetve a gyimesi tábor Gyimesközéplokon. Székelyföldön a népszokások és a népviseletek a mindennapi élet részei maradtak és bár Erdélyből a kalotaszegi, vagy mezőségi népviseletek talán ismertebbek, egy-egy székely, vagy gyimesi ruha is ugyanúgy meg tudja dobogtatni a szívet. A kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum kiállítása az ún. Babamúzeum, mely az Erdély minden tájáról származó népviseletekbe öltöztetett babák gyűjteménye. Az élő népszokások néhány példája Alsósófalván a farsangtemetés, vagy a hajnalozás, ahogy kifejezetten Parajdon élő hagyomány Pünkösd másnapján a hesspávázás.
Aki pedig a népi kultúra professzionális bemutatását keresi, az semmiképpen ne hagyja ki a csíkszeredai Hargita Táncegyüttes (Nemzeti Székely Népi Együttes), vagy a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes előadásait.
Gazdag történelmi és helytörténeti gyűjteményeket őriznek a Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgyön, a Csíki Székely Múzeum Csíkszeredában, a Haáz Rezső Múzeum Székelyudvarhelyen, vagy a marosvásárhelyi Erdélyi Múzeum. Igazi kuriózumnak számítanak a Szalmakalap Múzeum Kőrispatakon és a részben szabadtéri Haszmann Pál Falumúzeum Alsócsernátonban.
Színházi előadások Székelyföld valamennyi városában látogathatók az évadban, a turisztikai főszezonban elsősorban nyári színpadok, fesztiválok és szabadtéri színházi estek várják az érdeklődőket. Mondanunk sem kell, nagyon résen kell lenni annak, aki nem magyar nyelvű előadásra szeretne bukkanni.
Nehéz lenne Székelyföld valamennyi irodalmi emlékhelyét lajstromba venni, de felsorolásszerűen meg lehet próbálni annyi látogatásra érdemes helyszínt összegyűjteni, amiből bárki kedvére válogathat. A teljesség igénye nélkül, tehát:

Végezetül néhány szó a székely kultúra egyik fellegváráról, Marosvásárhelyről. A város őrzi az egyik legjelentősebb magyar könyvgyűjteményt, a Teleki Sámuel kancellár által alapított Teleki Téka (ma már Teleki-Bolyai Könyvtár) könyvtárát. Az alapításakor 40.000 könyvet tartalmazó közgyűjteményben rendkívüli könyritkaságokat, ősnyomtatványokat és kéziratokat is talál az olvasó.
Marosvásárhely büszkeségei a Kultúrpalota és a Közigazgatási Palota, melyek Bernárdy György polgármestersége alatt épültek és a város igazi jelképévé váltak. A Kultúrpalota Tükörterme és székely mondákat, balladákat bemutató ablakai valódi gyöngyszemek, az épület belső díszitései pedig valóságos nemzeti panteont jelentenek.

Szakrális, egyházi helyszínek

Ismét csak vállalhatatlan elképzelés lenne Székelyföld valamennyi kis falvának templomait, egyházi helyszínét felsorolni, de a hitélet legfontosabb központjainak és az utazók szélesebb körének érdeklődésére joggal számot tartó helyszínek említésére mindenképpen van lehetőségünk. Ne feledjük a történelmi egyházak közösség- és magyarság megtartó munkáját, hiszen létüknek és tevékenységüknek is nagyban köszönhető, hogy minden ellentétes szándék - mint például az agresszíven terjeszkedő "hagymakupolás honfoglalás" - ellenére, a magyar közösségek (többé-kevésbé) megmaradtak Erdélyben. Ugyan turisztikai táblák jellemzően csak az ortodox kolostorokat és templomokat mutatják, a helyiek mindenhol segítőkészek, főleg ha magyarul kér az utazó útbaigazítást.

Akik az eddigiekkel nem elégszenek meg, jó szívvel ajánljuk még látogatásra a gyergyóditrói Jézus Szent Szíve templomot, a marosvásárhelyi Vártemplomot, a csíkszeredai, Makovecz Imre által tervezett Milleniumi templomot, a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomot, vagy az unitárius templomot Énlakán.

Székely fürdőhelyek

Sokan reménykedünk benne, hogy hamarosan tanúi leszünk a székelyföldi fürdőkultúra felvirágzásának. Az adottságok páratlanok - ásványvizek (borvizek, savanyú vizek), gyógyító és iható források, száraz és nedves mofetták (gázfeltörések, gázfürdők) százai találhatók szinte minden domboldalon. A mofetta kénes tartalmára utal a helyi nyelvben a büdösfürdő kifejezés.
Mivel a kiszolgáló létesítmények zöme felújításra szorulna, a nagyobb beruházások pedig valamiért rendre akadoznak, egyelőre szinte kizárólag a gyógyvizek és borvizek igazán kiváló minőségére lehet alapozni, bár előbb-utóbb minden bizonnyal az épületek és az infrastruktúra is követni fogják a természeti adottságok színvonalát. Jelenleg például éppen Parajdon, vagy Borszéken vannak komoly fejlesztések - félúton. A legismertebb és legkedveltebb fürdők:

Síterepek Székelyföldön

Székelyföldet elsősorban ugyan nyáron keresik fel a turisták, mégis bátran kijelenthető, hogy mind a négy évszakban megvannak azok az apró csodák, melyekért érdemes felkeresni. Tavasszal az ébredő természet, ősszel az erdők színkavalkádja, télen pedig a méteres hó varázsolhatja el az idelátogatót. A téli szezonban egyre kedveltebb program az évvégi ünnepek székelyföldi eltöltése, amikor nemcsak a garantáltan hóbiztos Karácsony, de a programok és kikapcsolódási lehetőségek egyre szélesebb választéka is csábítják a vendégeket. A lovas szánozás, a  motoros szánozás, a téli túrák mind felejthetetlen élményt jelentenek és örömteli, hogy a síelés szerelmesei számára is egyre több és színvonalasabb lehetőség kínálkozik. Nem állíthatjuk, hogy nincs hova fejlődni, de az irány mindenképpen örvendetes!

Székelyföldi gasztronómia

A székely konyha nem sokban különbözik az Erdély más tájain fellelhető ízektől, melyekben magyar, román (feltehetően főként eredetileg török) és szász hatások is érvényesülnek. Az anyaországi utazók számára szokatlan lehet a megszokottnál (lényegesen) kevesebb fűszerpaprika az ételekben. Van viszont helyette csombor (borsikafű), lestyán és tárkony, mely zöldfűszerek jellegzetes zamata több fogásban tetten érhető.
Erdély jellegzetes levesei a csorbák, melyeket Székelyföldön is szívesen fogyasztanak. Majd minden étterem kínálatában megtalálható a paraszt csorba, az erdélyi csorba, a növendék csorba (ez borjút jelent), a húsgombóc csorba és a pacalcsorba. Főételként kizárt, hogy ne legyen - egyébként nem székely - Székely káposzta és/vagy töltött káposzta az étlapon, ahogy a flekken is elmaradhatatlan a húsételek közül. Sajnos annak a szinte kegyelmi állapotnak már jóideje vége, mikor a marhahús megyegyezett a disznóhús árával, ha éppen olcsóbb nem volt nála. A flekkent említve, a balkáni országokhoz hasonlóan, ezen a vidéken is előszeretettel sütögetnek a szabadban. Nemzeti étel a miccs (vagy mics, kinek melyik írásmód szimpatikusabb), amit a székelyek csórékolbásznak is hívnak és amit örömteli módon már a legkisebb élelmiszerboltban is előre elkészítve (fagyasztva), általában jó minőségben be lehet szerezni.
Kiválóak Székelyföldön a tejtermékek, elsősorban a juhtejből készült finomságok felejthetetlenek. Házi juhsajt, juhtúró, vagy orda, natúr, ízesített, vagy akár füstölt formában is kapható a piacokon - Parajdon csütörtök reggel. Ha biztosra akarunk menni, szinte minden település közelében van egy esztena (vagy szer), ahol garantáltan a legfrisebb termékeket fogjuk tudni megkóstolni. Aki esetleg idegenkedik a juhsajt jellegzetes ízétől, hogy ne érhesse meglepetés, étteremben ha rántott sajtot rendel, kérdezzen rá, hogy milyen sajtból készül! Akik viszont kedvelik a juhtúrót, azok számára reggelire, vagy vacsorára is kiváló eledel a juhtúrós puliszka.
Biztosan sokan kedvelik a padlizsánkrémet (errefelé vinetaként is ismert), és a zakuszkát, amiket Székelyföldön is előszeretettel készítenek. Utóbbit itt-ott újabban fuszulykapasztának is nevezik, hogy mégse a román nevét használják.
Az édességek között a kürtőskalács kihagyhatatlan és lépten-nyomon találkozni útközben valódi havasi mézet áruló termelőkkel. Ugyanígy az utak mellett árulnak áfonyát, a Küküllő-mentén pedig hagymát is. A kibédi hagymáról terjedt el, hogy olyan, mint az alma, de nem kell minden hasonlatot készpénznek venni. Ahogy az áfonyát, az erdei gombát is műanyag vödrökből árulják szerte az utak mentén, mondani sem kell, óvatosan kell bánni vele és fogyasztása kizárólag bevizsgálást követően javasolt.
Az italok közül világszínvonalúak a helyi ásványvizek (borvizek) és nyilvánvalóan mindenki halott már az oroszhegyi szilva pálinkáról, vagy a Korondon és egyéb településeken is beszerezhető áfonya pálinkáról. Ennek a pálinkához ugyan vajmi kevés köze van, inkább likőr, de ha már így terjedt el a köztudatban, ez marad a neve. A Csíki (Ciuc) és Hargita (Harghita) söröknek valóságos kultusza van Székelyföldön, de senki ne ijedjen meg, ha véletlenül kizárólag Ursus sört talál az asztalon. Ma már természetesen ezek a márkák is kijöttek alkoholmentes, barna, citromos és ki tudja még milyen változatokkal, így e téren sem lesz senkinek hiányérzete. Általában is jellemző, hogy a helyi élelmiszerboltok és szupermarketek kínálata semmivel sem szerényebb a Magyarországon megszokottnál és árszínvonalban sem fog senki elképesztő különbségeket tapasztalni.
Ami viszont érdekes, az néhány élelmiszer neve, melyek más jellegzetes kifejezésekkel együtt igazán ízessé teszik még a beszélgetést is a zöldségesnél. Ha krumplit keresel, pityókát fogsz kapni, ha sárgarépát kérsz, murok kerül a kosaradba, bab helyett pedig fuszulyka lesz a levesben. A tészta itt sütemény, amit köretnek, vagy levesben ennél, az laska. Amíg otthon a vágódeszkán klopfolsz, itt potyolsz a lapítón. És persze még folytathatnánk a sort.
Helyi jellegzetesség a tejföl komolyabb mértékű felhasználása (errefelé igazi, békebeli íze van) és kifejezetten finomak a helyi pityókás kenyerek. Román eredetű a muzsdéj (fokhagymás-tejfölös szósz), amit halak vagy sültek mellé kínálnak, és ebből a tejfölből, kevés fűszerpaprikával isteni finom.
Viszont fogadj meg egy jótanácsot: székelyföldi borral csak akkor kísérletezz, ha nagyon-nagyon szomjas vagy.
Végezetül egy jó hír a halételek kedvelői számára: pisztrángot ugyan Vármezőn, a Halászcsárdában kötelező kóstolni, de tőlünk pár száz méterre Parajdon is vásárolható (aztán még Korondon, vagy Ivóban). Szokás kukoricás lisztben kisütni, de nem érdemes variálni, minden flanc nélkül mehet a grillre. Kisebb halakat pedig akár még a ház előtt folydogáló Kis-Küküllőben is lehet fogni. Ám ez utóbbira halvacsorát csak a legoptimistábbak alapozzanak.

Erdély galéria

Kattintásra a képek nagyobb méretben is megtekinthetőek, a galéria pedig lapozható.